Götli Kinga Réka
gotli.kinga@gmail.com
Versek-gondolatok-mesék-rajzok
Buborékot fújó
Kifújom lelkemnek szép varázsát.
Buborékban víziót, valóságot.
Hagyom, had pattanjanak szét.
Keljenek életre, repüljenek.
Széllel, pillangó szárnyán.
Színes képekkel, érzelemmel teli gömbök.
Szívemről mesélnek.
Ezernyi látomás.
Naphoz, Holdhoz, csillagokhoz szállnak,
Majd könnyedén Földet érnek.
Igéző táncukat figyelem.
Beszédes,
Szívemből, lelkemből született
Varázsos
Érzelem.
2012-05-06
13.22.
Fény őrzője
Fény őrzője, szabad város,
Ruhám ujján lelkes táltos.
Rajta vagyon, Idő adta,
Végtelenből nekem hozta.
Ruhám ujja Nap madara,
Koronája Hold sugara.
Repülök már, karom tárva,
Táltos lélek útját járva.
Köd előttem, köd utánam,
Fényszívemben minden vágyam.
Fény őrzője, szabad ünnep,
Napmadárért mostan küldess!
Szállj Madaram, nyisd az Eget,
Nyiss előttem Időt, Teret!
Ruhám ujján lelkes táltos,
Szemem csukva, mégsem álmos.
Ezer csillag benne ragyog,
Fény őrzője magam vagyok!
Szabad szívem, szabad Élet,
Szabadíts ki minden Szépet!
Adjál nékik segítséget!
2012-04-29
18.15.
Selyemszín nyár
Tündérek arca elmémbe szökött,
Kutatok, keresek emlékek között.
Tarka rét, kis virág, selyemszín nyár,
Szellőnek szárnyán szerelem száll.
Könnyed a tánc, libben a szoknya,
Pörögnek, forognak, varázsszót mondva.
Egyikük én vagyok, kacag a Nap,
Sugárzó, arany fénypálcát ad.
Tizenkét fénypálca, tizenkét lány,
Tizenkét tündér, szívünkben nyár.
Szívünkben szerelem, mi örökkön él,
Fénytiszta Üdvösség bennünket kér.
Megnyitjuk magunkat, s az Egyetlen Jót,
Áradjon, érezd, mi Örökkön volt!
Fénytiszta Szeretet, selyemszín nyár,
Tündérek lelkén tehozzád száll.
2012-04-28
08.47.
Valami könnyű
Valami könnyű, valami lágy,
Valami álom, valami vágy.
Ébred a szíven, fölkel a Nap,
Kinyíló rózsán virulni hagy.
Virulj most Drága, oldd ki a szárnyad,
Álmodd meg, érintsd meg, éld meg a vágyad!
Valami könnyű, valami szép,
Valami kedves a lelkedig ér.
Megszűnt az Idő, táncolni hagy,
Ébredő szíveden felkelt a Nap.
Mosolyog szemed, megigéz, nézd!
Bennem is ragyog e gyönyörű kép.
Valami könnyű
Valami lágy
Valami álom
Valami vágy…
2012-04-24
17.35.
Misztérium minden Szó
Lágy hangon szólok.
Megérintem a Csend Varázsát.
Misztérium minden Szó.
Egy sugárzó dallam Fényt szül lüktető szívembe.
Dalolni jó.
Megéneklem jöttömet, s létezésem örömét.
Misztérium minden Szó.
Különös Világ.
Te, ki felismered,
Neked is örök,
Fényt szülő Hazád.
Tisztulat lelkemen,
Csillagzó álom, s valóság.
Üdvözlöm e Drága Hont!
Nemesvérű Asszonyit,
S Szív Királynak dicső Fiait!
Misztérium minden Szó!
Varázsos csendület.
Dalolni jó!
Fényt szülünk álomból valóra,
Tartói vagyunk e különös Teremtett Világnak.
Oszlopi.
Szívünknek Szép Szava összeér,
S az Egeken át Földet ér.
Mennyeknek Szava, Dicső Hon!
Oszlopid vagyunk.
Örökkön Fényben tartjuk megszentelt Világod.
Üdvözlégy!
S felsejlik az eltitkolt való….
2012-04-21
17.10.
Öröklét cseppje
Lélegzeted minden cseppje én vagyok,
S Szívem öröme boldogan felragyog.
Zöld pecsétünkön átsüt a Nap,
Smaragdlón, tisztán, új életet ad.
Élteti lelkünknek puha bársonyát,
Szerelmes lélegzetünk édes illatát.
Sóhajtásom Te vagy,
Te vagy az öröklét cseppje,
Benned lélegzik az Istennek szerelmetes kedve.
2012. április 21.
08.25.
SIR GAWAIN ÉS A ZÖLD LOVAG (mese)
http://fictionkult.hu/cikk.php?cikk.398
http://fictionkult.hu/cikk.php?cikk.399
http://fictionkult.hu/cikk.php?cikk.401
Kerekes kút
Kerekes kutat megforgatom,
Annak vizét megkóstolom.
Olyan tiszta, mint még soha,
Mint testemen a fehér ruha.
Fölöltöttem ünneplőmet,
Elővettem keszkenőmet.
Kerekes kútban tiszta víz,
Feltámadás, Élő Szív.
Fehér ruhán Napselyem,
Reáhímzett érzelem.
Ragyog, virul CsillagNap,
Nyisd a szemed harmadnap!
Kerekes kútban Élő víz,
Misztérium minden Szív.
Minden Szívben egy-egy csepp,
Öröklétből hogyan lett.
Fölötte szép Korona,
Égi Áldás sugara.
Kút kerekét megforgatom,
Világ lelkét megszólítom.
Ébredj, ébredj harmadnap,
Benned is él CsillagMag!
Misztérium minden Szív,
Koronázott Öröklét.
Nyisd ki szárnyad, Áldott légy!
2012-04-10
07.24.
Fényt rajzolok
Fényt rajzolok, színeset, téged ölelőt.
Szíved lesz gyújtósa.
Benne lüktet minden kis rezdülés.
Tárd ki ablakát!
Áramlik, ragyog, csillámlik a Fény.
Ölel engem is.
Fényt rajzolunk, s belőle Életet,
Mi dalolva szárnyra kél.
Ide-oda röppen boldogan.
Csodálja születését.
Fényt rajzolunk, színeset, szerelmest,
Egymást örökkön ölelőt.
2012-04-08
19.44.
Gondolataim
Föltekintek a kék égre, hol gondolataim cikáznak.
Van közöttük sebes röptű, s alig szálló könnyű szárnyú.
Mint festett ecsetvonás, színkavalkád az egész.
Érzem őket, játszanak velem.
Felmutatják a múltat, jövőt, s jelenem.
Cikázzatok gondolatok!
Legyetek tűnékenyek, s elevenek!
Fonjatok kört magatokból!
Belétek állok,
S megélem az egész szivárványos világot.
Érzem, szívemben lüktet minden szín.
Kalandos mesejáték a valóság…
Kék ég, szivárványos lelkület.
Megnyílik a végtelen,
S beszél hozzám, szünös-szüntelen.
2012-04-05
14.03.
Kis tónál fürödék
Kék, s zöld vizű kis tónál fürödék,
Melyben megmártózott már a mélység és magasság.
Lágyan ringat.
Köröttünk nád susog, tündérek igaz meséjét mondva.
Kis tó, léleknek tükre.
Nap ragyog melegen reája.
ÖregIsten figyeli óvón föntről,
S magán hordja büszkén a FöldAnya.
Kis tó, szíve én vagyok.
Megálmodom a magamban hordott, s kinyíló Holnapot.
2012-03-31
17.30.
Lelkednek köntösén
Lelkednek köntösén pillangók szállnak,
Virágok szirmain fénycseppé vállnak.
Perdülj és fordulj, rázd meg e köntöst,
Had hulljék le róla, s érjenek Földhöz!
Fénycseppnek százai, mik pillangók voltak,
Virágid szirmain egymáshoz bújtak.
Szórd szét és engedd Fénynek a létét,
Lelkednek gyöngyöző, szerelmes részét.
Bocsásd a Világra lassanként, szépen,
Ragyogón, tündöklőn, Ő is had éljen!
Gyöngyöző szerelem, fénycseppek szállnak,
Igazak, szépek szívedből válnak.
2012-03-24
11.58.
Fényként fekszem
Fényként fekszem ölelő testeden, pilláid arcomat fésülik.
Szemed bogara szerelmes kaput nyit kitárult lelkemnek.
Azon át repülök hozzád.
Szívemet érinted.
Egy test, egy lélek.
Szikrázik Hajnalunk.
Fényt lángol mosolygó arcunkon.
Szerelmes csókod íze éltetőn lélegzik ajkamon.
Egy galamb röppen ablakunk párkányára, s turbékol nekünk kedvesen.
Fényként fekszünk, ölelőn egymást nézve,
Szeretve csendesen.
Világok ébrednek, s dalt dúdolnak.
Köszöntik eggyé vált örömünk.
Belőle most virágot nyíló aranyvessző sarjad,
Új, szép Kaput fonva körénk.
Által bújunk rajta…
Világok ébrednek.
Szemed bogarán át, szívemnek énekelnek.
2012.03.20.
08.26.
Tulipános-Napos Rajzom 2012.03,16,
A Vándor, s az Út (mese bejegyzés)
Fényt csókolok
Fényt csókolok pirosló szádra,
Rálehelem az Életnek Szerelmes Örömét.
2012-02-16
13.00
Színes Fénymagok
Áttetsző színek lágyan mozgó burka vigyáz.
Villódzik a sok fény, mint felragyogó színes, köves gyűrű
Aprócska kislány ujján, mikoron a Nap fonja közibük magát.
Játszik a szivárvány,
Ölelnek a színes Fénymagok.
Táncukból varázs nő, mely kihajt kitárult szívemen.
S Tavasznak dalát dúdolják nekem csendesen.
2012-02-16
12.00.
Macskalét
Bordó cserépkályhát raktak a ház belső szobájába.
Macskalétem ott dorombol.
Sárga szememben felizzik pár futó emlék,
Majd pernyéző hamuvá válik.
Aztán új szikra éled, s nevetve pattog a tűz.
Egy kis fadarab sikítva adja át magát az otthon melegének.
Jó itt, nyugalom honol.
Duruzsló szavak töltik meg a szoba minden rejtett zugát.
Közelednek, körbe ülnek. Egymással kitalálóst játszanak.
Macskalétem hozzájuk vigyázón dorombol.
Vigyázom az Örök Tüzet a rohanó Idő eltelő percein.
2012-02-12
13.21.
Saját rajz - 2012.02.11.
Menedék nyílott
Menedék nyílott e fagyos télben,
Szívünknek házában, ragyogó fényben.
Oltáron gyertya szikrázva ég,
Házunknak temploma megszentelt légy!
Menedék nyílott, hívott a Szó,
Öleljük egymást, hisz Együtt is Jó!
Örvendjünk, táncoljunk, csoda e nap,
Szívünkben vigalom, s enyhül a fagy!
2012-02-05
10.45.
Mozaikok
Magamból mozaikok szóródtak az Útra.
Mint összetört üvegcserép hever mind.
Közepükben pislanó szemem figyel.
Nézem darabjaim, majd föltekintek az Égre,
Bele a Szerelmetes Fénybe.
Áldott a Lét
S a tükörcserepek széle elsimulva összeér.
Mozaikok az Úton Eggyé válnak,
S önmagukban bennem
Egy Utat,
Szerelmetes Utat járnak.
Pislanó szemem felragyog,
Áldott a Lét
S áldom benne a kinyíló holnapot,
Mint megszentelt, Szerelmes Csillagot.
2012-02-04
09.58.
Szelíd lelkem
Szelíd lelkem kinyílt vala,
Vele játszik Nap sugara.
Körbe fonja, fényesíti,
Útját járni így segíti.
Szelíd lelkem kinyílt vala,
Tündérrózsa ragyog rajta.
Minden szirma szívem szava,
Áldás, gyógyír búra, bajra.
2012-01-30
22.15.
Ködsátoron, résen át
Ködsátorban ég a szíved,
Utat nyitna tested, véred.
Keresné a cseppnyi rést,
Áthatoló szelíd fényt.
Ködsátorban van egy út,
Lelkeden át feléd fut.
Merengj, révülj, lépj be hát,
Ködön túl már nincs határ!
Cseppnyi résen által jutsz,
Nap ragyog rád, szaladj, fuss!
Megérint egy puha kéz,
Szelíd szempár téged néz.
Abban bizony hívó szó,
Rád köszön a legjobb jó.
Köszönti a szíved, lelked,
Megölel, hogy utad lelted.
Ködsátoron, résen át,
Élet virul, szaladj hát!
Vár téged a Szabadság!
2012-01-29
09.43.
Tartsd még magad!
Ember! Mi lesz veled?
Itt a Végidő, s reszket kezed.
Hova kapkodsz, s kiáltasz tengernyi mondatot,
Ahelyett, hogy szavalnál szívedből Isteni Szózatot!
Görcsösen nyúlsz talmi csillogásért,
S az asztal köré gyűlsz, mint urak a zsíros vacsoráért.
Hova e szaladás, s gyötrelmes kín,
Nem hallod, nem hallod, hogy valaki hív?
Innen is,
Onnan is.
Hogy a falakon túl szeretnek téged,
Hol nincsen több zaj, mit keltenek Gépek.
Gépváros, gépzaj zakatol benned,
Ó nem tudod, nem tudod, mit kéne tenned?!
Hát hallgass az Istenért, s becsüld a Jót,
Elhagytad önmagad, s vele a Szót!
Pedig már felszállt a köd, ragyog a Nap,
Ember az Istenért, tartsd még magad!
2012-01-25
07.17.
Szívedből JÓ
Oly sok a dolog, mi Világot nyithat,
Szívedbe, lelkedbe csodákat hívhat,
Hogy örvendezz, nevess, ha borús az ég,
Ha rettent a nagyvilág, egy cseppet se félj.
Éledjen ezernyi apró kis szikra,
Mutassa önmagát, minden, mi tiszta!
Fürdessen, Áldjon az Igaz Szép Szó,
A legdrágább kincs,
A szívedből
JÓ!
2012-01-24
07.00.
Viharmadár
Viharmadár merengve ült egy fekete ágon,
Tűnődve gondolkodott e vészterhes Világon.
Majd fészkébe egy aranytojást rakott,
Beleültette szívéből a legfényesebb magot.
S ha letelik az Idő sötétebbik fele,
Lelkéről is lekerül viharborús terhe.
Szárnyait kitárja, s hagyja a ragyogó Napot,
Hogy megérintse a tojásba ültetett, megőrizett Magot.
Felnyílik a burok, szülessen az Új,
Viharmadár, Viharmadár, letelik a rút!
Tajtékos tengerek elsimulnak, ringatják a Fényt,
Nagy madárnak szárnyai közt elpihen a Szél.
Nem lesz már, mi előhívja, s kivirul a Mag,
Új világot énekeli, vigasságunk nagy.
Viharmadár, Viharmadár, fészekedben Fény,
Bocsásd reá a Világra, s mindörökké Élj!
2012-01-21
09.18.
Parlagon hagyott föld
Parlagon hagyott föld rí.
Egy Sólyom száll reája.
Szárnyával betakarja,
Szívével röpteti.
Minden kicsiny rög örvend,
Fényt kíván.
Fényt iszik szomjazón.
A parlagon hagyott föld Éled,
Lelkesül.
Sólyom szállt reája.
Szívével röpteti.
Vessen beléje ezernyi fénylő magot!
2012-01-17
22.43.
Kiomlott lelkület
A test falai ledőltek.
Bár még tartaná magát.
Áthatotta a szív csendes templomát.
Új rend, s törvény szól körötte,
Benne.
Fényesíti hímzett span style=zászlaját.
Kiomlott lelkület,
Falak nélkül.
Mutatja élő csillagát.
2b 09.43. alt=r /012. január 14.
08.10.
(saját rajz)
A Szív Útján járni
Ezernyi érzés kavarog örvénylőn elmémben.
Szívem csendesen, ritmusra dobban.
Máshol jár.
A Szív Útja bennem fénylőn táncot jár.
Nincs bú, s bánat,
Közönyös, vagy indulattól telített
Emberi tekintet.
Csak olyan, mi jó nekem.
Ismerős minden mozdulat,
Fény, szín,
Hangulat.
Egy Kapun jövék ide, s páran még.
A szív szava üzen innen,
S élteti napjaim.
Engem.
Küld megannyi ajándékot, mi jó nekem!
A Szív Útján járni….
Ez az,
Ez az, mi kell nekem!
2011.01.07.
08.46.
Édennek kertjében
Hol virulnak az Édennek harmatos virági,
Hol a lelkem vágyja a Napot tűzforrón imádni,
Ott van az én Hazám, s kertemnek minden fája,
Zöld levelein az Életnek kibomló álma.
Ott vagyok otthon, szárnyam az Egeket éri,
Kinyitja Kapuit, honnan az Isten a Földet nézi.
Imámat mondom, hallja meg szívemből,
Küldje le Angyalát, szülessen Emberből!
Váltsa be általa a Legvégső Igazat.
Pecsétet törve, lássuk a hazugat!
Meggyötört szívek a fény felé szállnak,
Édennek kertjében egymásra vártak.
Itt vagyunk otthon, s kertünknek fái,
Virulnak virágink, jer velünk szállni!
Repüljünk szabadon, örömünk Fény,
Napnak sugarán táncolva Élj!
2011.12.28.
11.30.
saját rajz 2011.12.27.
Szent Létnek egy cseppje
A Szent Létnek egy cseppje szívemben Új Életet hajt
Beléje cseppent a Fény szülte Hazából
Kezemet az Ég felé tárom
Imát mondok
Hálát zeng Lelkemnek Temploma
Szentelődj Új Élet!
Szentelődj szívemnek titkos rejtekén!
2011-12-22
10.09
Ember, ki testén Szeretetet hordoz
Levetem ódon gönceim,
Mit nem a Szeretet font körém.
Had porladjon tovább, s vigye a szél.
Testemet megújult, s új szövedék fedje!
Ragyogjon csillagzón, ahogy a szeretet
Körbeölelt, átkarolt, Igét dalban mondott.
Én vagyok az Ember, ki testén
Szeretetet hordoz!
2011-12-11
16.34.
Rózsafa, viola
Rózsafa, viola, keszkenőt hímzek,
Ezt varrom reája virágos dísznek.
Ráhímzem magamat, öltöm a szálat,
Aranyló Fénnyel, szerelmes vágyat.
Rózsafa, viola, keszkenőm készen,
Nyújtsad a kezedet, Tiedé lészen!
Ints vele Naphoz, köszöntsd a Földet,
Érintsd az Eget, simítsd a zöldet!
Keszkenőd virága szívemből hajtott,
Aranyos Fénnyel magunkról vallott.
2011-12-04
09.05.
Szerelmünk násza
Fénykert nyílott, Kapuját kitárom,
Énekel benne minden szép 220viráfont-size:small;pfont-size:small; style=img width=/spangom.
Feltekint, kivirul, köszönti az Eget,
Szirmaira hívja pihenni a szelet.
Fénykertes menyegző, virágok tánca,
Libbenő kis lepkék játékos násza.
Készíti elő szívemnek vágyát,
Megvetett szerelem selyemszín ágyát.
Fénykertben fényvirág, Kapu a dísze,
Aranyos galambom, nézzünk az Égre!
Virágos szép Kapun által is menjünk,
Igazat, szerelmet egymásban leljünk!
Szerelem, Fényesség, Boldogság, Áldás,
Szíved és szívem örökké hálás.
Istennek, Világnak, aranyló Napnak,
Lelkünkből dúdoló mennyei Hangnak.
SzépIsten, nézd hát, virul az Élet,
Szerelmünk násza belőled fénylett.
2011-12-03
09.13.
Kőbe zárt álom
Forró hátamat egy hideg kőnek nyomom.
Sistereg minden apró kis pórusa.
Remeg a levegő…
A kő hevül, s én fázom,
Ébred már lassanként e kőbe zárt álom.
Legyen hát!
Áthevül, felizzik, színt vált a szürke,
Boldoggá válik, hisz magából szülte,
Mit ezer évig hordott, vajúdva vágyott,
Sóhaja szívéből az egekig szállott.
Testemnek melege életet adott,
Hogy ébredjen az álom, mi az anyagba fagyott.
Kinyílik, kivirul, új álmot hajt,
Bimbódzó élet sugárzik rajt.
Gyémántos drágakő, ezernyi csepp,
Örvendek én is, hogy általam lett.
Ringatom, ölelem, dúdolok dalt,
Csodálva figyelem, mit magából hajt.
Bimbódzik, kivirul a Fényesség rajt…
2011-11-20
10.45.
Szent Tanúk Hegye
Szent Tanúk Hegyére visz az út.
Kanyarog, ősi nyomot hagy.
Lábam alatt meg megcsikordul a néma fagy.
Mellkasomban forrón gőzölög a pirosló vér,
Utam, itt most nálatok,
Véget ér.
Lábatokhoz térdelek.
Hallgatom szívetek morajló imáját.
Zúg köröttem a kavargó szél…
Felleghajtóm lebbenti, szárnyra kél.
Az Idő füzérének sötétebbik fele is a végéhez ér!
Szent Tanúk!
Közétek állok,
S imátokat mondom én is.
Morajlón zúg a Tér….
Meghasad végül,
S a Naphoz ér.
2011-11-19
18.40.
Nap és Csillag, Szív Országa
FényKoszorú
Megcsípte a dér az ágat,
Fehér ködben Angyal szállhat.
Fejünk fölé kitárt karral,
Énekeljünk szelíd hanggal!
Ünnepeljük Lelkünk Álmát,
Megvirradott Szívünk Vágyát!
Angyal, Angyal hófehérben,
Utunk járjuk Békességen.
Télidőben ének szállhat,
Csendben figyelj, Reád várhat!
Szív Országa, Aranyalma,
Fényesség most betakarna.
Fehér ködben Angyal szállhat,
Engedd Őket, Rád vigyáznak!
Súgják neved, átkarolnak,
Békességet neked hoznak.
Ünnepeljünk, szóljon Ének,
Köszöntsük a Fényességet!
Szikrát szórjon, csillagzókat,
Néked fonjuk Koszorúnkat.
Angyal áll a hátunk mögött,
Szíveinkbe Öröm szökött.
Nap és Csillag, Szív Országa,
Teljesedjék Lelkünk Vágya!
FényKoszorú ragyogjál hát,
Rád helyezzük Magyarország!
2011-11-19
09.39.
Élet-Fa rajzom 2011.11.13.
Érd el az Eget,
Érd el a Földet,
Legyél a Fa, s kapcsold őket
Szívedben össze, Eggyé válva,
Utadat büszkén, s örömben járva!
Hogy te lettél az, ki bátran ugrott
Szakadékba, s rajta múlott,
Hogy hisz-e a Fényben, segítségben,
Igaz Szóban, belsejében.
Mi megtartotta, megemelte,
Eget, Földet megnevelte,
Hogy ültethesse újra vissza,
Szép szívedet meg-meg nyitva,
Azt mi néked legszebb kincsed,
Boldogságban megszeretted!
Érd el az Eget,
Érd el a Földet,
Te vagy a Fa, kapcsold őket,
Vigalomban újra össze,
Hogy Örök Élet folyton töltse,
Éjt, s nappalt,
Föntet, lentet,
Adjon nekünk mindig kedvet,
Fényesítse lelkeinket!
Te vagy a Fa!
2011-11-04
19.40.
Fénytiszta Üzenet
Fénytiszta Üzenet ragyog át rajtad,
Szívednek pirosán Hitedet valljad!
Valljad az álmaid, valljad mi Szép,
Mi igazán megérint, s lelkedig ér!
Fénytiszta Üzenet szemedben ég,
Sugározd, ragyogd, árasszad szét!
Felizzik minden, jöve a Nap,
Tárd ki a Kapukat, Hírvivő vagy!
Fénytiszta Szeretet mibennünk Él,
Szívedben, szívemben lángolón ég!
Összeköt, felemel, megtart a Fény,
Ölellek, szólítlak, szeressünk még!
Üzenünk egyre, jöve a Nap,
Tárd ki most Te is Kapuidat!
Ölelünk, szeretünk, szárnyunk vigyáz,
Repüljünk együtt, s velünk kiáltsd:
Fénytiszta, Fénytiszta pirosló Szív,
Szeretni, ölelni mindenkit hív!
Szépséges vallomás lelkünkig ér,
Szerelmes Istenünk mibennünk Él!
2011-11-01
22.28.
Föld Szülöttje - Ég Segítse!
Dobom dobban, Eget nyitja,
Onnan intnek nekem vissza.
Ezüst hajam holdfény szőtte,
Köszönts engem Föld Szülöttje!
Rabságodnak tenger éve,
Repülj, repülj, szárnyalj végre!
Dobom dobban, szíved nyitja,
Gyújtsál lángot, lelked issza!
Tüzed fénylő, Eget éri,
Föld Szülöttje Istent kéri:
Isten, Isten lángol lelkünk,
Szárnyunk nyitva, segíts nékünk!
Ősink vérét testünk hordja,
Rabság múlik, szívünk oldja.
Isten, Isten, segíts minket,
Hátrahagyjuk bilincsünket!
Föld Szülöttjét Ég Köszöntse,
Vállalt Útján Lelkesítse!
Ezüst hajam holdfény szőtte,
Dobom dobban, Szív ütötte!
Dobunk dobban, Szívünk Fűtse,
Vállalt Utunk Ég Segítse!
2011-10-31
09.38.
Hiszem…
Köszönt a Nap a harmatos virágról,
Sugara körbejár, s mesél a Világról.
Meséli, suttogja rejtező csodáit,
Megnyílott szívemmel hallgatom sokáig.
Ámulok, álmodok, hét sugár körbeér,
Felizzik lelkemben a feébredt szenvedély.
Szenvedély szívemből az Életért lángol,
Áthatol mindenen, hirdetem bárhol.
Hiszem az Igazat, hiszem a Szépet,
Hiszem, hogy az Élet véget nem érhet!
Öröklét, hét sugár szívemben táncol,
Legyek most küldött, vagy utazó vándor.
Harmatos szép virág, izzik a Nap,
Levelet hajt az Isteni Mag!
Kibontja önmagát, ragyog a Léte,
Meggyógyít mindent, a Teremtőt kérte.
Hiszem az Igazat, hiszem a Szépet,
Szívemen megnyíló Ősi meséket.
Tanítson, gyógyítson, izzik a Fény,
Boldogság, Áldás áradjék szét!
2011-10-30
08.16.
Szívünknek szárnya
Hó szaga érződik a felhők között,
Felébredt, megtisztult a lélekszülött.
Új könyvet hord, zsibong az Élet,
Igazság szava többé nem téved.
Lelkünknek sugara aranylón izzik,
Ragyogjon, táncoljon, szívünk is bízik!
Istenünk, Hitünk örökké bennünk,
Angyalként, Emberként Őrzőkké lettünk.
Új könyvet hordunk, hangos a Szó,
Hangozzék, hangozzék ismét a Jó!
Szívünknek szárnya a legtisztább Szó!
2011-10-26
09.43.
Fénygyöngyök
Megnyílik az Éjnek rejtező sugára,
S ezernyi csillogó Fénygyöngyöt küld.
Ölembe hullanak.
Csengettyűs hangon egymáshoz koccannak.
Tükröződik rajtuk szívem melege.
Tüzet gyújtok az éjben.
Magasba szöknek a lángok.
Szikraként reppennek a csillogó gyöngyök.
Sebes táncukat járják velem.
2011-10-22
15.24.
Szívemmel csókollak
Szívemet a Világra ablakkal kitárom.
Napnak sugarai fürösztik aranyos fényben.
Dobban, repes.
Magába rejt minden szerelmes látomást.
Lángolást…
Szívemmel csókollak.
Forrón, ölelőn.
2011-10-16
18.22.