Dr. Götli Kinga Réka
gotli.kinga@gmail.com
VERSEK - GONDOLATOK-RAJZOK
Menedék nyílott
Menedék nyílott e fagyos télben,
Szívünknek házában, ragyogó fényben.
Oltáron gyertya szikrázva ég,
Házunknak temploma megszentelt légy!
Menedék nyílott, hívott a Szó,
Öleljük egymást, hisz Együtt is Jó!
Örvendjünk, táncoljunk, csoda e nap,
Szívünkben vigalom, s enyhül a fagy!
2012-02-05
10.45.
Mozaikok
Magamból mozaikok szóródtak az Útra.
Mint összetört üvegcserép hever mind.
Közepükben pislanó szemem figyel.
Nézem darabjaim, majd föltekintek az Égre,
Bele a Szerelmetes Fénybe.
Áldott a Lét
S a tükörcserepek széle elsimulva összeér.
Mozaikok az Úton Eggyé válnak,
S önmagukban bennem
Egy Utat,
Szerelmetes Utat járnak.
Pislanó szemem felragyog,
Áldott a Lét
S áldom benne a kinyíló holnapot,
Mint megszentelt, Szerelmes Csillagot.
2012-02-04
09.58.
Szelíd lelkem
Szelíd lelkem kinyílt vala,
Vele játszik Nap sugara.
Körbe fonja, fényesíti,
Útját járni így segíti.
Szelíd lelkem kinyílt vala,
Tündérrózsa ragyog rajta.
Minden szirma szívem szava,
Áldás, gyógyír búra, bajra.
2012-01-30
22.15.
Ködsátoron, résen át
Ködsátorban ég a szíved,
Utat nyitna tested, véred.
Keresné a cseppnyi rést,
Áthatoló szelíd fényt.
Ködsátorban van egy út,
Lelkeden át feléd fut.
Merengj, révülj, lépj be hát,
Ködön túl már nincs határ!
Cseppnyi résen által jutsz,
Nap ragyog rád, szaladj, fuss!
Megérint egy puha kéz,
Szelíd szempár téged néz.
Abban bizony hívó szó,
Rád köszön a legjobb jó.
Köszönti a szíved, lelked,
Megölel, hogy utad lelted.
Ködsátoron, résen át,
Élet virul, szaladj hát!
Vár téged a Szabadság!
2012-01-29
09.43.
Tartsd még magad!
Ember! Mi lesz veled?
Itt a Végidő, s reszket kezed.
Hova kapkodsz, s kiáltasz tengernyi mondatot,
Ahelyett, hogy szavalnál szívedből Isteni Szózatot!
Görcsösen nyúlsz talmi csillogásért,
S az asztal köré gyűlsz, mint urak a zsíros vacsoráért.
Hova e szaladás, s gyötrelmes kín,
Nem hallod, nem hallod, hogy valaki hív?
Innen is,
Onnan is.
Hogy a falakon túl szeretnek téged,
Hol nincsen több zaj, mit keltenek Gépek.
Gépváros, gépzaj zakatol benned,
Ó nem tudod, nem tudod, mit kéne tenned?!
Hát hallgass az Istenért, s becsüld a Jót,
Elhagytad önmagad, s vele a Szót!
Pedig már felszállt a köd, ragyog a Nap,
Ember az Istenért, tartsd még magad!
2012-01-25
07.17.
Szívedből JÓ
Oly sok a dolog, mi Világot nyithat,
Szívedbe, lelkedbe csodákat hívhat,
Hogy örvendezz, nevess, ha borús az ég,
Ha rettent a nagyvilág, egy cseppet se félj.
Éledjen ezernyi apró kis szikra,
Mutassa önmagát, minden, mi tiszta!
Fürdessen, Áldjon az Igaz Szép Szó,
A legdrágább kincs,
A szívedből
JÓ!
2012-01-24
07.00.
Viharmadár
Viharmadár merengve ült egy fekete ágon,
Tűnődve gondolkodott e vészterhes Világon.
Majd fészkébe egy aranytojást rakott,
Beleültette szívéből a legfényesebb magot.
S ha letelik az Idő sötétebbik fele,
Lelkéről is lekerül viharborús terhe.
Szárnyait kitárja, s hagyja a ragyogó Napot,
Hogy megérintse a tojásba ültetett, megőrizett Magot.
Felnyílik a burok, szülessen az Új,
Viharmadár, Viharmadár, letelik a rút!
Tajtékos tengerek elsimulnak, ringatják a Fényt,
Nagy madárnak szárnyai közt elpihen a Szél.
Nem lesz már, mi előhívja, s kivirul a Mag,
Új világot énekeli, vigasságunk nagy.
Viharmadár, Viharmadár, fészekedben Fény,
Bocsásd reá a Világra, s mindörökké Élj!
2012-01-21
09.18.
Parlagon hagyott föld
Parlagon hagyott föld rí.
Egy Sólyom száll reája.
Szárnyával betakarja,
Szívével röpteti.
Minden kicsiny rög örvend,
Fényt kíván.
Fényt iszik szomjazón.
A parlagon hagyott föld Éled,
Lelkesül.
Sólyom szállt reája.
Szívével röpteti.
Vessen beléje ezernyi fénylő magot!
2012-01-17
22.43.
Kiomlott lelkület
A test falai ledőltek.
Bár még tartaná magát.
Áthatotta a szív csendes templomát.
Új rend, s törvény szól körötte,
Benne.
Fényesíti hímzett zászlaját.
Kiomlott lelkület,
Falak nélkül.
Mutatja élő csillagát.
2012. január 14.
08.10.
(saját rajz)
A Szív Útján járni
Ezernyi érzés kavarog örvénylőn elmémben.
Szívem csendesen, ritmusra dobban.
Máshol jár.
A Szív Útja bennem fénylőn táncot jár.
Nincs bú, s bánat,
Közönyös, vagy indulattól telített
Emberi tekintet.
Csak olyan, mi jó nekem.
Ismerős minden mozdulat,
Fény, szín,
Hangulat.
Egy Kapun jövék ide, s páran még.
A szív szava üzen innen,
S élteti napjaim.
Engem.
Küld megannyi ajándékot, mi jó nekem!
A Szív Útján járni….
Ez az,
Ez az, mi kell nekem!
2011.01.07.
08.46.
Édennek kertjében
Hol virulnak az Édennek harmatos virági,
Hol a lelkem vágyja a Napot tűzforrón imádni,
Ott van az én Hazám, s kertemnek minden fája,
Zöld levelein az Életnek kibomló álma.
Ott vagyok otthon, szárnyam az Egeket éri,
Kinyitja Kapuit, honnan az Isten a Földet nézi.
Imámat mondom, hallja meg szívemből,
Küldje le Angyalát, szülessen Emberből!
Váltsa be általa a Legvégső Igazat.
Pecsétet törve, lássuk a hazugat!
Meggyötört szívek a fény felé szállnak,
Édennek kertjében egymásra vártak.
Itt vagyunk otthon, s kertünknek fái,
Virulnak virágink, jer velünk szállni!
Repüljünk szabadon, örömünk Fény,
Napnak sugarán táncolva Élj!
2011.12.28.
11.30.
saját rajz 2011.12.27.
Szent Létnek egy cseppje
A Szent Létnek egy cseppje szívemben Új Életet hajt
Beléje cseppent a Fény szülte Hazából
Kezemet az Ég felé tárom
Imát mondok
Hálát zeng Lelkemnek Temploma
Szentelődj Új Élet!
Szentelődj szívemnek titkos rejtekén!
2011-12-22
10.09
Ember, ki testén Szeretetet hordoz
Levetem ódon gönceim,
Mit nem a Szeretet font körém.
Had porladjon tovább, s vigye a szél.
Testemet megújult, s új szövedék fedje!
Ragyogjon csillagzón, ahogy a szeretet
Körbeölelt, átkarolt, Igét dalban mondott.
Én vagyok az Ember, ki testén
Szeretetet hordoz!
2011-12-11
16.34.
Rózsafa, viola
Rózsafa, viola, keszkenőt hímzek,
Ezt varrom reája virágos dísznek.
Ráhímzem magamat, öltöm a szálat,
Aranyló Fénnyel, szerelmes vágyat.
Rózsafa, viola, keszkenőm készen,
Nyújtsad a kezedet, Tiedé lészen!
Ints vele Naphoz, köszöntsd a Földet,
Érintsd az Eget, simítsd a zöldet!
Keszkenőd virága szívemből hajtott,
Aranyos Fénnyel magunkról vallott.
2011-12-04
09.05.
Szerelmünk násza
Fénykert nyílott, Kapuját kitárom,
Énekel benne minden szép virágom.
Feltekint, kivirul, köszönti az Eget,
Szirmaira hívja pihenni a szelet.
Fénykertes menyegző, virágok tánca,
Libbenő kis lepkék játékos násza.
Készíti elő szívemnek vágyát,
Megvetett szerelem selyemszín ágyát.
Fénykertben fényvirág, Kapu a dísze,
Aranyos galambom, nézzünk az Égre!
Virágos szép Kapun által is menjünk,
Igazat, szerelmet egymásban leljünk!
Szerelem, Fényesség, Boldogság, Áldás,
Szíved és szívem örökké hálás.
Istennek, Világnak, aranyló Napnak,
Lelkünkből dúdoló mennyei Hangnak.
SzépIsten, nézd hát, virul az Élet,
Szerelmünk násza belőled fénylett.
2011-12-03
09.13.
Kőbe zárt álom
Forró hátamat egy hideg kőnek nyomom.
Sistereg minden apró kis pórusa.
Remeg a levegő…
A kő hevül, s én fázom,
Ébred már lassanként e kőbe zárt álom.
Legyen hát!
Áthevül, felizzik, színt vált a szürke,
Boldoggá válik, hisz magából szülte,
Mit ezer évig hordott, vajúdva vágyott,
Sóhaja szívéből az egekig szállott.
Testemnek melege életet adott,
Hogy ébredjen az álom, mi az anyagba fagyott.
Kinyílik, kivirul, új álmot hajt,
Bimbódzó élet sugárzik rajt.
Gyémántos drágakő, ezernyi csepp,
Örvendek én is, hogy általam lett.
Ringatom, ölelem, dúdolok dalt,
Csodálva figyelem, mit magából hajt.
Bimbódzik, kivirul a Fényesség rajt…
2011-11-20
10.45.
Szent Tanúk Hegye
Szent Tanúk Hegyére visz az út.
Kanyarog, ősi nyomot hagy.
Lábam alatt meg megcsikordul a néma fagy.
Mellkasomban forrón gőzölög a pirosló vér,
Utam, itt most nálatok,
Véget ér.
Lábatokhoz térdelek.
Hallgatom szívetek morajló imáját.
Zúg köröttem a kavargó szél…
Felleghajtóm lebbenti, szárnyra kél.
Az Idő füzérének sötétebbik fele is a végéhez ér!
Szent Tanúk!
Közétek állok,
S imátokat mondom én is.
Morajlón zúg a Tér….
Meghasad végül,
S a Naphoz ér.
2011-11-19
18.40.
Nap és Csillag, Szív Országa
FényKoszorú
Megcsípte a dér az ágat,
Fehér ködben Angyal szállhat.
Fejünk fölé kitárt karral,
Énekeljünk szelíd hanggal!
Ünnepeljük Lelkünk Álmát,
Megvirradott Szívünk Vágyát!
Angyal, Angyal hófehérben,
Utunk járjuk Békességen.
Télidőben ének szállhat,
Csendben figyelj, Reád várhat!
Szív Országa, Aranyalma,
Fényesség most betakarna.
Fehér ködben Angyal szállhat,
Engedd Őket, Rád vigyáznak!
Súgják neved, átkarolnak,
Békességet neked hoznak.
Ünnepeljünk, szóljon Ének,
Köszöntsük a Fényességet!
Szikrát szórjon, csillagzókat,
Néked fonjuk Koszorúnkat.
Angyal áll a hátunk mögött,
Szíveinkbe Öröm szökött.
Nap és Csillag, Szív Országa,
Teljesedjék Lelkünk Vágya!
FényKoszorú ragyogjál hát,
Rád helyezzük Magyarország!
2011-11-19
09.39.
Élet-Fa rajzom 2011.11.13.
Te vagy a Fa
Érd el az Eget,
Érd el a Földet,
Legyél a Fa, s kapcsold őket
Szívedben össze, Eggyé válva,
Utadat büszkén, s örömben járva!
Hogy te lettél az, ki bátran ugrott
Szakadékba, s rajta múlott,
Hogy hisz-e a Fényben, segítségben,
Igaz Szóban, belsejében.
Mi megtartotta, megemelte,
Eget, Földet megnevelte,
Hogy ültethesse újra vissza,
Szép szívedet meg-meg nyitva,
Azt mi néked legszebb kincsed,
Boldogságban megszeretted!
Érd el az Eget,
Érd el a Földet,
Te vagy a Fa, kapcsold őket,
Vigalomban újra össze,
Hogy Örök Élet folyton töltse,
Éjt, s nappalt,
Föntet, lentet,
Adjon nekünk mindig kedvet,
Fényesítse lelkeinket!
Te vagy a Fa!
2011-11-04
19.40.
Fénytiszta Üzenet
Fénytiszta Üzenet ragyog át rajtad,
Szívednek pirosán Hitedet valljad!
Valljad az álmaid, valljad mi Szép,
Mi igazán megérint, s lelkedig ér!
Fénytiszta Üzenet szemedben ég,
Sugározd, ragyogd, árasszad szét!
Felizzik minden, jöve a Nap,
Tárd ki a Kapukat, Hírvivő vagy!
Fénytiszta Szeretet mibennünk Él,
Szívedben, szívemben lángolón ég!
Összeköt, felemel, megtart a Fény,
Ölellek, szólítlak, szeressünk még!
Üzenünk egyre, jöve a Nap,
Tárd ki most Te is Kapuidat!
Ölelünk, szeretünk, szárnyunk vigyáz,
Repüljünk együtt, s velünk kiáltsd:
Fénytiszta, Fénytiszta pirosló Szív,
Szeretni, ölelni mindenkit hív!
Szépséges vallomás lelkünkig ér,
Szerelmes Istenünk mibennünk Él!
2011-11-01
22.28.
Föld Szülöttje - Ég Segítse!
Dobom dobban, Eget nyitja,
Onnan intnek nekem vissza.
Ezüst hajam holdfény szőtte,
Köszönts engem Föld Szülöttje!
Rabságodnak tenger éve,
Repülj, repülj, szárnyalj végre!
Dobom dobban, szíved nyitja,
Gyújtsál lángot, lelked issza!
Tüzed fénylő, Eget éri,
Föld Szülöttje Istent kéri:
Isten, Isten lángol lelkünk,
Szárnyunk nyitva, segíts nékünk!
Ősink vérét testünk hordja,
Rabság múlik, szívünk oldja.
Isten, Isten, segíts minket,
Hátrahagyjuk bilincsünket!
Föld Szülöttjét Ég Köszöntse,
Vállalt Útján Lelkesítse!
Ezüst hajam holdfény szőtte,
Dobom dobban, Szív ütötte!
Dobunk dobban, Szívünk Fűtse,
Vállalt Utunk Ég Segítse!
2011-10-31
09.38.
Hiszem…
Köszönt a Nap a harmatos virágról,
Sugara körbejár, s mesél a Világról.
Meséli, suttogja rejtező csodáit,
Megnyílott szívemmel hallgatom sokáig.
Ámulok, álmodok, hét sugár körbeér,
Felizzik lelkemben a feébredt szenvedély.
Szenvedély szívemből az Életért lángol,
Áthatol mindenen, hirdetem bárhol.
Hiszem az Igazat, hiszem a Szépet,
Hiszem, hogy az Élet véget nem érhet!
Öröklét, hét sugár szívemben táncol,
Legyek most küldött, vagy utazó vándor.
Harmatos szép virág, izzik a Nap,
Levelet hajt az Isteni Mag!
Kibontja önmagát, ragyog a Léte,
Meggyógyít mindent, a Teremtőt kérte.
Hiszem az Igazat, hiszem a Szépet,
Szívemen megnyíló Ősi meséket.
Tanítson, gyógyítson, izzik a Fény,
Boldogság, Áldás áradjék szét!
2011-10-30
08.16.
Szívünknek szárnya
Hó szaga érződik a felhők között,
Felébredt, megtisztult a lélekszülött.
Új könyvet hord, zsibong az Élet,
Igazság szava többé nem téved.
Lelkünknek sugara aranylón izzik,
Ragyogjon, táncoljon, szívünk is bízik!
Istenünk, Hitünk örökké bennünk,
Angyalként, Emberként Őrzőkké lettünk.
Új könyvet hordunk, hangos a Szó,
Hangozzék, hangozzék ismét a Jó!
Szívünknek szárnya a legtisztább Szó!
2011-10-26
09.43.
Fénygyöngyök
Megnyílik az Éjnek rejtező sugára,
S ezernyi csillogó Fénygyöngyöt küld.
Ölembe hullanak.
Csengettyűs hangon egymáshoz koccannak.
Tükröződik rajtuk szívem melege.
Tüzet gyújtok az éjben.
Magasba szöknek a lángok.
Szikraként reppennek a csillogó gyöngyök.
Sebes táncukat járják velem.
2011-10-22
15.24.
Szívemmel csókollak
Szívemet a Világra ablakkal kitárom.
Napnak sugarai fürösztik aranyos fényben.
Dobban, repes.
Magába rejt minden szerelmes látomást.
Lángolást…
Szívemmel csókollak.
Forrón, ölelőn.
2011-10-16
18.22.
Szívünk ritmusra dobban
Veled nyargalok tajtékos lovad hátán.
Neve a Hajnalt várja.
Szikrák pattannak...
Veled utazom.
Repülünk a mezők felett,
S kezünk eléri a csillagos eget.
Hátadhoz simulok.
Szélsebes a gondolat.
A ránk virradó Hajnal élteti bennünk a Szerelmes Életet!
Szívünk ritmusra dobban…
2011-10-09
13.58.
Rajzom: 2011.10.09
Fut a folyó
Fut a folyó, ragyog a Nap,
Lassan, csendben jön a Fagy.
De az én szívemben örök Nyár,
Fényességgel táncot jár.
Fut a folyó, jön a Fagy,
Nézd szívemet, ott a Nap!
Reád nevet, ölel Téged,
Sugarai benned élnek.
Táncolj, sóhajts
Fényességet!
2011-10-05
09.03.
Aranyló sátor
Átmegyek szemeden a Túli világra,
S börtönödből szabadítlak.
Megnyitom a Fényt.
A sugárzót, a szépet,
Hogy ömöljön Reád,
S emlékezz.
Aranyló sátor borítsa kinyíló egedet!
2011. szeptember 30.
07.26.
Fergeteg gomolyog
Fergeteg gomolyog, gyűlik a határban,
Tornyosul magasba, villámlik nyomában.
Hogy zúg a szél, s borzolja a tájat,
Kergeti percenként az ijedős nyájat.
Pásztoruk kiáll, kezében botja,
Reánéz az Égre, s emígyen mondja:
Hej Isten, Szép Világ, nyíljon most Kaputok,
Vigye hát magával az Ördögöt, s Hazugot!
Mutassa meg neki a Kegyelem Fényit,
S olvassa reája az Időnek Végit!
Fergeteg megnyílik, mennydörög,
Essék!
Az Időnek végeztén, egy Új Kor
Szülessék!
Pásztornak botja felint az Égre,
Emlékezz Te is, mi szívedbe vésve!
Hordozod, őrzöd,
Korokon által,
Szeretet Fényiből
Tűzpiros lánggal.
Az Időnek vége, poharunk teli,
Az győz mostan, ki lelkéből meri:
Szívének Szerelmét Istennek adni,
S Pokolnak bűneit tornácon hagyni!
Pásztornak botja felint az Égre,
Ne félj hát semmit, csak lépj át a Fénybe!
Vaskornak falain
Fekete festék,
Villámlik, mennydörög,
Essék, csak essék!
Tisztuljon a Világ!
Imádság hangozzék szívünkből!
2011-09-24
20.20.
Nézz a falakon túlra
Nézz a falakon túlra,
Hol hímzett zászló lobog,
S a Dicsőség Himnuszát ezernyi angyal zengi!
Hol Szent Korona ragyog a zöldellő, buja dombok felett.
Nézz a falakon túlra!
Oda, hová a robotot diktáló Gép karjai már nem érnek el,
Csak szerelem virul, s növeszt aranyló almafákat,
Életet hajtó Igaz vágyat.
Nézz a falakon túlra!
Irányod, s célod ez.
Szívedben munkál kiáltva, s hallgatag….
A falakon túli Szerelmes Szép Világ!
2011-09-14
08.20.
Fekete könny
Fekete könny pereg,
Fut, cseppen az éjben.
Sírnak az Égi Asszonyok!
Megkopott fátyoluk leng szemük előtt.
Telik az Idő.
Új Nap Virrad valahol a messzeségben.
Fénnyel telnek az elhullott fekete cseppek,
S gyémántként jelölik az asszonyi szíveknek kiforrott fájdalmát.
Mennyi kincs, s méltatlan feledett érték!
Szikrát vetve megigazul mind!
Mind, mi gyötrő fájdalom volt.
Nem vajúdik már az Éj…..
Fellibbennek a fátylak.
Szép szemetek örvendjen, Ti Dicső Asszonyok!
Fürösszétek a Világot Szívetek ragyogó fényén!
Virradjon hát az az Új Nap!
S Igazuljon belé ez a meggyötört,
Gyémántosan Szép, s ÚJ
Virradó Világ!
2011-09-10
12.55.
Folyj folyó
Folyó, folyó, csendesíts,
Bűnök után lelkesíts!
Fehér lelkem lepedő,
Írt reá az esztendő.
Sorra jöttek, nyomot hagytak,
Fájdalmasan szívbe martak.
Folyj folyó, csendesíts,
Tiszta vízzel fényesíts!
Had ragyogjon lelkem, s háza,
Ami szent volt, most is drága!
Folyj folyó, lelkesíts,
Idő teljen, fényesíts!
2011-09-03
17.14.
Szív üzenjen
Tisztíts, tisztíts gyertya fénye,
Kristályvíz a szíved mélye.
Tónak tükrén ring egy csónak,
Megálmodja, hogy lesz holnap.
Elé megyen, s lelked látja,
Azt az utat be is váltja.
Tisztíts, tisztíts gyertya fénye,
Szív üzenjen, s Istent kérje.
2011-08-28
22.16.
-Nyiss meg magadban mindent, hogy az Igaz Igazzá válhasson-
Az életed felfedezésre váró ajándék, ami hol örömöt, hol bánatot rejteget. De a Tiéd! Fogadd szíveddel, lelkeddel és őrizd szeretettel mindazt, mit útravalóul kapsz. Boldogságod oszd meg olykor mással is, hogy te magad is ajándékká válhass és örömöt szerezz.
2011.08.24.-11.00
-Az álom valóság, mert mi annak álmodjuk. Aztán kiderül, jól álmodtunk-e.
Istenszikra
Pörög a rokka, fut a szál,
Út végéig meg sem áll.
Út végénél kis ajtó,
Te rád vár a táltosló.
Táltoslovad veled szökken,
Éjnek kékjén csillag fröccsen.
Az világít, s szíved lángja,
Repültök most Napországba.
Pörög a rokka, fut a szál,
Út végéig meg sem áll.
Arany szálból szövöd álmod,
Lovad hátán vígan szálltok.
Napországban Szól a Fény:
Istenszikra benned Él!
Tárd ki Kapud, nyisd meg Házad,
Legszebb táncod velem járjad!
Pörög a rokka, meg sem áll,
Út végénél új út vár.
Szép Házadban Szíved Szól,
Hallgasd, hallgasd, mit dalol.
Istenszikra,
Templom, s Ház.
Táltoslovunk velünk száll,
Fényszavunktól izzik már!
2011-08-22
07.28.
Áldott a Lét
Ott, hol a Nap rásimul az Égre,
Hol a Sötét ráköszön a Fényre,
A Csodáknak virul legszebbik virága,
Közepén szívemnek tündöklő világa.
Viruló, viruló gyémántos Fény,
Napnak sugarán örökké élj!
Ragyogd be Országim, világot gyújts,
Bujdosó Vándornak Oltalmat nyújts!
Szerelmes Szívünkből
Árad a Fény,
Áradjon, áradjon,
Áldott a Lét!
2011-08-13
09.03.
Ismerj Fel
Egy csapattal a Setét játszik,
Megtéveszti, s nem is látszik.
Azt hiszik, hogy Hangjuk dallam,
Kérnék azt is, Hitük valljam.
Magam Hite belül szól,
Hallom én azt, s a Szív is jól.
Szívem kapu, azon Jel,
Rád köszönök, ismerj fel!
Nincsen játék, csak Tiszta Szó,
Szívben élő Igaz, s Jó.
Hagyom én azt, üzenjen,
Fény sugarán szülessen!
Fény sugarán Igaz Szó,
Új Világnak ez való!
Szívünkön egy Ősi Jel,
Összetartunk, Ismerj Fel!
2011-08-12
07.12.
Fa rajzom 2011.08.11.
Korábbi írásaim a Comitatus folyóiratban
Tégy rendet magadban - belső otthonteremtés
Megvezetve lenni - figyelemmel élni
Mikor megérnek a szavak
Utak
Első felkérésre rajzolt kép 2011.08.07.
Teremtőnek Hű Madara
Teremtőnek karján madár,
Merre küldi, nincs is határ.
Szolgál, repül Szép Országban,
Napsütötte Fény Hazában.
Teremtőnek Hű Madara,
Szárnyatolla Nap Sugara.
Legyezőként szétteríti,
Eget, s Földet lelkesíti.
Szolgál, repül, beragyogja,
Mit reá bíznak, az a dolga!
Teremtőnek Hű Madara,
Szárnyatolla Nap Sugara.
2011-07-30
23.39.
Kőbe zárt sikoly
Kőbe zárt sikoly,
Megfagyott könnycseppnyi kristályszín gondolat…
Az Idő Örök, s most mégis áll.
Bolyongó lélek elé ül, nézi a követ, benne a néma sikolyt.
Könny folyik köddé vált sejtelmes arcán.
Csak a szíve ver folyton, s lüktet pirosan.
Érez
Megnyitja magát, s a sikolynak Hangot ad.
Szívszaggató vallomás.
Élet mozdul, a kő reped.
A megfagyott könnycseppnyi gondolat tűzként ragyog.
Kiált
Lángot vet
Szabad
Bolyongó lélek kitárja karját, sóhajt,
S Hazamegy.
2011-07-29.
23.54.
Kiömlik a Hajnal Fénye
Kiömlik a Hajnal Fénye,
Épp, ahogy a Nap is kérte.
Megfesti az Eget, s Földet,
Füröszti a folyóvölgyet.
Hajnal Fényén eléd állok,
Nap Kapuján álmot látok.
Fénysugarak körbefonnak,
Fényszavukon mesét mondnak.
Mesevilág, bíbor vászon,
Nap Kapun az álmot látom.
Kiömlik a Hajnal Fénye,
Azt issza a szívem mélye.
Szívem, szívem, szép világom,
Szerelemszín tűzvirágom!
Hajnal Fényét mind megittad,
Hét világban hétszer pirkadt.
Nap Kapuja tárva-nyitva,
Ő tudja, mi szívem titka.
Mese szövi szép sugárral,
Együtt ébredt hét világgal!
2011-07-28
23.41.
Szerelmes Fény
Álmatlan éjszakán üzen a szív,
Téged is, engem is ölelni hív.
Öleljük mindazt, mi részünkké vált,
Mi lelkünknek legmélyén tövisként fájt.
Öleljük forrón a Szerelmes Fényt,
Kiárad belőlünk lélegzetként.
Kiárad, tündököl, üzent a szív,
Kitárjuk ablakunk, Mindenség hív.
Sötétlő éjszakán tűzvirág gyúl,
Belőle szerelmünk szikrázón hull.