Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Götli Kinga Réka

gotli.kinga@gmail.com

       rolam.jpg

Összesimított világok-cikk velem, rólam (zaol)

http://zaol.hu/kultura/osszesimitott-vilagok-1699758

SAJÁT VERSEK-GONDOLATOK-RAJZOK

DALOK-NÉPTÁNC

palackposta1.jpg

Palackposta

Fény háza úszik a tündéres vízen,
Úsztatják csendben közülünk 10-en.
Tűzfészke gyémánt, ragyog a mélybe,
Ragyog a legszebbik azúrkék égre.
Palackos üzenet, benne a szó,
Megírtuk mindet, mi leginkább jó.
Szív szava úszik, viszi a víz,
Úsztatja közülünk a választott 10.
Posta a parton, fényes a ház,
Te legyél az, ki szavunkba lát!

2016. augusztus 24.

kep1-800.jpg

Vázlat

angyal-arany.jpg

Fényt hasad a Hajnal

Fényt hasad a Hajnal szememnek sugarán,
S Napot hajtok ablakod legszebbik virágán.

Daloknak magvait szórom az utcán a macskakőre,
Hogy énekelje egy Angyal, ha mégis idejönne.

Zenekart trombitálok az egybegyűlt seregnek,
Mosolyt szórjon arcuk, míg vígan menetelnek.

Fénysereg az úton, énekel az Angyal,
Nem ébredt még így, egyszer sem a Hajnal.

Napot hajtok szívednek legszebbik ablakán,
Kinyílott világod ezerszín sugarán….

2016. július 28.

lovers.jpg

Fénytestű szeretők 

Fénytestű szeretőkön fürdik a Nap,
Ölelőn, csókolón imákat hagy.
Bőrükön lélegzik a virágos rét,
Karukban, ölükben bomlik most szét.

Fénytestű szertetők selyme a szél,
Fésüli hajukat, szemük is szép.
Pillájuk árnyékán izzik a kép,
Vitorlavásznon ágyuk az Ég.

Felkel és lebukik bennük a Nap,
Ragyogó szikrákat lelkükön hagy.
Fénytestű szeretők világa egy,
Sóhajuk ébredés, vágyukból lett.

2016. július 10.

lany-parazsas.jpg

Napcsillag

Szögre akasztott 100 élet gúnyája magányosan áll,
Emberöltők foglya az Idő börtönében elfeledve vár.

Magában mormolja az emlékek szavait,
Varázsütés kéne, mi szétütné rozsdamarta falait.

Leomlana végre, s tág tere lenne maga a Fény,
Megdobbanna szívében újra, a csillagokból születő parazsos vér.

Áramlana lelke, mint fák között a szárnyaló szabad madár,
100 élet, 100 gúnya, s nem lenne több szögre akasztott kabát!

Varázsütést intek emberöltők foglya,
Álmot hintettek szemedre, hogy lehessél minden idők pokla.

Rozsdamarta falaid felemészti a Napcsillagos Fény,
S innentől szívedben Ő lesz a Törvény, maga a parazsos vér.

Szív szava Élet
Meghalni vétek
Napcsillag vérem
Hát örökkön fénylek

2016. július 10.

hajnalno2.jpg

Kiszámoló
Hét

7 világot álmodtam,
7 Nap ragyog rám,
7 bölcsőben szunnyadtam,
7 anya vigyázza szám.


7-szer nyitom szememet,
7-szer szólok bölcset,
7-szer török diót,
hogy 7 alakot öltsek.


7 úton indulok,
7 kapuban állok,
7 imát mormolok,
7 tűzet látok.


7 tűznek mélyén,
7-szer égek porrá,
7-szer szülöm önmagam,
álmaimon újjá.


7 anya vigyáz, 
7 bölcsőn ringok,
7 Hajnal múlva,
Te vagy, kit Hívok!


2016. július 3.

lanyokkal2.jpg

Néptáncos csapattal ünnep

pm2a-550.jpg

pm1-900-mg.jpg

Textilfestékkel saját minta

no-sziv-gyonyg2.jpg

Mindenség gyöngye

Tündérek bóbitája,
lányoknak koronája,
selyembe borul a mező.

Kék égnek fodra,
ringó szép szoknya,
csókot lehel a hajnal!

Napfénynek üdve,
lélek mély tükre,
szemünkben a jövő.

Szívünk szülte szó,
eredendő jó,
Világfa kapuja nyílik.

Jelben jel,
emelj fel!
Mennyeknek tetejéhez érek.

Lányoknak koronája,
tündérek bóbitája,
titkaink kulcsa a szív.

Varázsban számok, 
ha úgy tetszik szállok,
Mindenség gyöngye a Fény.

2016. június 18.

keret3-900.jpg

Az első bekereteztetett üvegképem

levagott-jo-700.jpg

buzam2.jpg

Búza

Lelkében aratáshoz érik a búza,
Tudja már, mi szívének a súlya.

Szemei tágra nyílt Napvilágot láttak,
S végül aranyszín, szép kalászba álltak.

Fújja a szél e szőke hajú tengert,
S fürdeti benne szerelmét, az Embert.

Naparcú világok időtlen Magja,
Szívében megérett Életét adja.

Arat az Idő, érik a kalász,
Tengernek tetején figyel a halász.

Emeli hálóját, pereg a szem,
Ocsú, vagy búza, mi akad fent?

Naparcú világok időtlen Magja,
Szerelem Emberét magából adja.

2016. április 17.

pipirospip-2.jpg

Pipacsos, türkizes

Kökény szemem zöld búzát növeszt Napnak melegén,
Tűzpiros pipacsok nyílnak lelkemnek üde mezején.

Föld, s Ég határán lassan nyújtózok a fűben,
Nézem a virágok táncát, ahogy reájuk lepkéket küldtem.

Suttog a szél, türkiz titkokat repít pitypang bóbitán,
Szikraként csattannak elmémnek világos homlokán.

Derül a kedv, fényességet hímez aranyló szállal,
S indítja önmagát boldogan, felnyíló szabad szárnnyal.

E sugaras képek szívemnek kapuját szélesre tárják,
S életre álmodják lelkemnek pipacsos, türkizes vágyát.

2016. április 9.

dsc_3471.jpg  dsc_3390.jpg

hintan.jpg

Bolondos óra

Bolondos órában dúdol a kedv,
Repül a hinta, az egekig megy.
Pirosló eper az asztalon áll,
Zamatos íze számban a nyár.

Mézédes gondolat, kacsint a szem,
Vidám a szívem kívül és bent.
Millió pillangó, tarka a rét,
Selyemszín ingem, nézd milyen szép!

Repül a hinta, dúdol a kedv,
Bolondos óra, nincs ennél szebb!
Ringatlak, szaladok, bújik a Nap,
Ragyogó csillag, épp ilyen vagy!

2016. március 13.

korut-k.jpg

Sziasztok! Én a Fénybe távozok

A százszor kezdett küzdelem most végre körbe ér,
Hogy kiismerjem a benne rejtett összes kelepcét.
A tőrbe csalt álmok bábjait nem húzza madzag,
Elengedem őket, legyen más belőlük gazdag.

A megrendelők urai játszatták a drámát,
Élve simítsam szívemmel földhideg síromnak ágyát.
Párát lehelek, egy utolsót rájuk,
S örökül hagyom nekik a madzagos, bábszerű álmuk.

A síromnak hitt végzeten egy oltárnak áldozok,
A százkörös küzdelem végén
Sziasztok!
Én a Fénybe távozok….

2016. február 20.
09.35.

w3.jpg

Szenteknek szépe

Sámánok titka tüzet fog a dobban,
Ritmusra éled, csontot ér a holtban.

Vajákos ősanya máglyán, ha égett,
Tudása mégis csillagokig fénylett.

Uraknak kardja, királyok vére,
Asszonyok eleje, szenteknek szépe.

Itt van most mindenki, velünk a tábor,
Világok ideje révülten táncol.

Felizzik bőrünkön pecsét, a jel,
A szívünkbe mártott egyetlen terv.

Pergamen, tinta, mi látjuk csak,
Eltéved lassan, ki szívéig vak.

Pörög a gépezet, a rendszer csak vár,
Szenteknek szépe a vártáján áll.

2016. február 15. (09.44.)

hid2.jpg

Látnoki jövő

Látnoki jövőről álmodik az elme,
De szívének ezért maga lesz a terhe.

Tudja a képeket, olvassa a Könyvet,
Új fejezet vége lélegzi a csöndet.

Hívás a csendben, dobban a Hang,
Született Ember, tiéd e Rang!

Üzenet ébred, nem alszik már,
Beszédre nyílik egy feledett száj.

Látnoki jövő, dobban a Szív,
Aki csak hallja, maga a Híd!

2016. február 15.
0.13.

m1p700.jpg  m1n-600.jpg

Rajzom 

ikon2a.jpg

Ikonok képei

Élő ikonok képei köszönnek rám,
s szemembe néző titkos szentek 
sétálnak lelkemnek kertjében.
Eleven meséket őrzök álmokon át.
Ragyog a glória, jelet mutat a kéz.
Néma a párbeszéd, 
de a megértett igéken át
világuk egyre csak engem néz.

2016. január 24.
02.17.

reformer.jpg

Kérem, maradok tisztelettel önmagam

Ne varrja rám senki a másnak készült ruhát!
Szabadon, meztelennek születtem bőröm saját illatával.
Lelkemen átüt a jázmin.
Virágos rétet vagy démont, hadd álmodjak én magam.
Hadd táncoljanak nekem az árnyak, saját üzenetüket mondva.
Hadd csókolom én a felszínt vagy a mélyet, kikutatva az egyetlen fényt,
vagy magát a sötétet.
Vermeimet én ásom, véresen verítékkel.
Síromat én öntözöm, s terítek rá megszentelt terítőt.
Magam földjének rögét lábammal én rúgom.
Ne varrja rám senki, a másnak készült ruhát….

Kérem, maradok tisztelettel 
Önmagam!

2016. január 14.

dio2.jpg

(versem, ha dallá kíván lenni)

Ettem magot, dióbelet 

Ettem magot, dióbelet,
hogy holnapra nagyobb legyek.
Magasra nőtt Égi létra,
azon jutok föl a Holdra.

Hold tetején van egy ajtó,
ott vár engem fehér holló.
Száll a holló, engem vezet,
elkergeti most a szelet.

Víg mókában társa vagyok,
Te is egyél meg egy magot!

Gúnyát öltök, vándor félét,
meg is nézem Világ szélét.
Világ szélén vasgereblye,
ki volt, aki odatette?

Nyíljon a szám csak egy szóra,
átnyergelek hátaslóra.
Az vigyen ki csillagrétre,
éjsötétből fényességre!

Fényességes folyón megyek,
két partjára tüzet viszek.
Tűz élessze fel a földet,
nőjön minden tenger zöldet!

Tenger zöldnek tenger ága,
vágyakozás száz virága.
Szívben nyíló piros rózsa,
virágozzon örömszóra!

Ettem magot, dióbelet,
maholnapra nagyobb legyek.
Dió csontja kemény burok,
mögötte van, amit tudok.

Vándor gúnya, vasgereblye,
Világ szélét ki ültette? 
Ki rendezte el a szénát,
egymás után létra fokát?

Voltam Holdon, várt a holló,
fehér tollú mesemondó.
Ajtók mögött színes álom,
felébresztett szemmel látom.

Magasra nőtt Égi létra,
ezen indul el a séta.
Dióbélben dióálom,
átrepülünk hét határon.

Fényességes folyón megyek,
partjai közt tüzet viszek.
Tüzet viszek, lánggal égek,
felébresztek minden szépet.

Vágyakozás száz virága
tenger zöldnek örök ága.
Szívben nyíló piros rózsa,
virágozzon csak a jóra!

Víg mókában társad vagyok,
Te is egyél meg egy magot!

Fényességes folyón megyek,
partjai közt tüzed leszek.
Felélesztek minden zöldet,
magjaival teli földet.

Örök ágú vágyakozás,
tenger fényű álmodozás.
Szívben nyíló piros rózsa,
virágozzon örömszóra!

2016. január 13.
23.15.

kapus-rajz2.jpg

Regefény magok (saját rajzzal)

Holtomiglan Igét suttogok magamban,
mi lassan Szózattá nő.
Regefény magja fát nevelt.
Ragyogó csillagot koronája,
S hitben gyökerező kőszikla házat
kertemnek közepén.

Vándor vagyok-e bolygón, 
hol az Idő csak bennem áll.
Létrákon kúszik a titkos gondolat.
Beavatott fehér vászon a lélek,
s küldetés rajta aranyos virágos hímzés.
Öröme játékos fodor az asszonyi szoknyán.

Regefény magok kötényem zsebében 
egymáshoz bújnak.
Körükben Ige keresztel új életet.
Suttogok.
Fölöttem fényes csillag ragyog.
S az Örök Idő szívemben ritmusra dobog.

2016. január 10.

kast1.jpg

Ne fedjen fátyol tovább!

Kulcsszavakat álmodok álomból valóságra.
Eleven emlékek töltik be a kastélynak csarnokát.
Megnyílik az elhantolt múlt az időmnek vonalán.
Titokban magamra ébredek.
Ki és mi fedte el eddig a régi korok zálogát?
Tréfák, átvetített hangzatok, mesteres illúziók…
Ébred a Világ!
Hét rét álmunkból kikiáltjuk egykori önmagunkat.
Ne fedjen fátyol tovább!

2016. január 7.

ablak-l.jpg

Titkos ablakok

Suttogó szavaimban titkos ablakokat rejtek el.
Mögöttük Fény világlik szerelmes, csendes hangon.
Ott ragyog!
Téged vár, mint tündöklő végtelen ölelés.
S midőn a függöny rojtok között a fényvirágok táncát figyeled,
Ajkam szavain át kitárult, titkos világod én leszek.

2016. január 1.

taki-3.jpg

Ezerszín holnap

Múltat idéző nyarak vallomása ébred bennem.
Csacsognak a szalmaszín szavak.
Betakar aranyszín köntösük.
S mint könnyű takarót magamra vonok.
Elbújósat játszok.
Lenge takaróra hímzett patchworkös gondolatok 
álmodozós nyarat mesélnek.
Rét illatot hoz a szél.
Szárnyra kapnak ajkamon nyílt
tarka pillangós mosolyok.
Virágok szirmain bársonyt csókolok.
Csókolom a bíborszín reggelt, 
a harmatos hajnalt a fák levelén...
Mézédes leheletet sóhajt szívem.
Kapukon átküldött örök érzések
jelene itt ragyog
A szöveten áttűnik a fény,
s belőle festem az ezerszín holnapot.

2015. december 31.
10.00.

ejjeli-lampa-2.jpg

Kijelölt út

Lámpák csillagai kiöntik fényüket.
Rám szórják a titkos jövendőt.
Sétálok a kijelölt úton.
Macskakövön koppan a sarok…
Hallatszik a szív visszhangos belső dobbanása.
Dobbanás, koppanás, titkos jövő…
Csillagzó lélekruhát öltök.
Játszik a fény.
Gyermeket bújtat felnőttbe.
Vele nevetek.
S kacag az egész utca.
Hóbortos házszemek kacsintva pislantanak.
Talán tudnak valamit.
S én tovább sétálok a kijelölt úton.

2015. december 29.

3-kis.jpg  ba-kis.jpg

ns-kis.jpg  v-kis.jpg

Saját minta-aquarell és fotótechnika

haj.jpg

Az Időfonó

Összerendezem újra az Időt.
Kicsi, apró, kósza fonalak lógnak végtelen vonalán.
Mintha csak hajat fonnék,
Sorra veszem ujjaim közé a fényes tincseket.
Alul, s fölül, alul, s fölül…
Keresztbe fekszenek lélegző álmai.
Fonom az Időt!
S végül szerelmes mintává simulnak engedelmes sodrai.

2015.12.14. (07.10.)

Három versem megzenésítve-Énekmondó Együttes:

Köszöntünk Karácsonyt

                 1. Minden mi Föld (2010) - 8 perc 07-től -12.16-ig hallható 
                                   2. Ami nem volt (2014) - 48.23-51.26
                                      3. Szívszeretet (2019) - 1:02-1:04

kh.jpg

Körhinta, űrhajó

Szívemben tombol, itt van az élet,
Nem számít az sem, ha mennek az évek.
Egy maréknyi csapat nagy zajt csinál,
Szóljon most hozzá a legjobb gitár!

Pereg a filmünk, nevet a száj,
Nevess most velünk, az Idő se vár.
Itt vagyunk együtt, a legjobb kis móka,
Indulunk talán, lehet a Holdra.

De lehet, hogy mégsem, csak repül a kedv,
Repüljön velünk, ki minket szeret.
Körhinta, űrhajó, mit bánom én,
Székestől rajtolunk, vigyen a hév!

Egy maréknyi csapat nagy zajt csinál,
Szóljon hát hozzá a legjobb gitár!
Nagykabát itt marad, a fogasra dobd,
Keress egy poharat, inkább azt hozd!

Szívünkben tombol, itt van az élet,
Tomboljon tiédben, Te is ezt kéred!
Körhinta vigyen, jókedvünk száll,
Szállj be most hozzánk, az Idő se vár.

Barátom, kabátod fogasra dobd,
Jókedved, poharad inkább ezt hozd!
Körhinta, űrhajó, mit bánom én,
Vigyen, csak vigyen a legforróbb hév!

2015. december 6.
2.07.

eji-hal.jpg

Fényhal

Egy fényhal úszott a szobámba este,
Csillámos aranyként siklott a teste.

Kis szoba, éji hal, kívánok hármat,
Szívemből megébredt legforróbb vágyat.

Fekszem az ágyamon, ragyog az ég,
Ragyogok én is, úszik a fény.

2015. december 4.
21.38.

a-torpe-macskaja.jpg

A törpe macskája

Kicsi törpnek van egy háza, 
Vele lakik hű macskája.
Barátok ám, mind a ketten,
Cicabajusz meg se retten.

Folyton figyel minden zajra,
Ami cincog, kikutatja.
Dorombol ő este, reggel, 
Édesgetik finom tejjel.

Kicsi törpnek huncut szeme,
Mókát talál, játszik vele.
Hó, ha hullik, az csak álom,
S tovasiklik cicaszánon.

2015. december 4.
19.17.

kep1.jpg

Rajzkiállításon a gyerekekkel együtt

no-glor.jpg

Üzenek, Üzenet Önmagamnak

Az Idő, ha valaha tudtam is, újra és újra megtanított arra, hogy mindennél jobban a szívemnek tiszta dolgokat szeretem.
Akkor önmagam lehetek és ha hibázok is, úgy könnyebb, mint megalkuvással nyertesnek, vagy vesztesnek lenni.

Götli Kinga
2015.11.21. (21.30,)

kulcsok2.jpg

Összegzés

Az Erőben Igazságot,
A Fényben vigasságot,
A szemekben tisztaszín csillagot,
A kezekben arany és ezüst kulcsot,
A Lélekben ragyogást,
A Szívben csarnoknyi zsibongást,
Az Életben dicsőséget,
A Halálban Életet,
A Tudatban lényeget,
S hogy ezt mind kérheted,
Veled is így legyen!

2015. november 21.
21.02.

harang2.jpg

Harangozd szívedet

Harangszó szóljon reggel és este,
A világ már önmagát eladta, s vette.
Mi maradt, hol maradt benne az érték,
Ki mutat példát, hogy szíve a mérték.

Ládának mélyén szépre varrt emlék,
Varrtam én eddig, tőlem így kérték.
Ezer év mintát álmodtam mélyen,
Hajnalig hímeztem, átért a réven.

Harangozd szívedet, benne a minta,
Rávarrott érték legősibb titka.
Ezt hoztuk, őriztük ládának mélyén,
Lehull a lakat az Időnek végén!

2015. november 15.
18.09.

oroszlanyos.jpg

Huszonkét szűz

Falfehér karikák tánca a tűz,
Üvegfal foglya a 22 szűz.
Gyulladjon, égjen, lángol a jég,
Megnyílik lassan a 77 ég.

Oroszlán ordít, az ajtóban áll,
Lelkeknek tavasza aranymadár.
Kirepül mindegyik, táncol a tűz,
Szabad lesz újra a 22 szűz.

Lépteik nászán éled a Föld,
Magasba szökken, minden, mi zöld.
Hófehér bájuk a tisztaszín Nap,
Ragyogó szívük meleget ad.

Oroszlán vigyáz, az ajtóban áll,
Hozzád is szálljon egy aranymadár!
Gyulladjon, égjen, szívben a láng,
A legtisztább Világ ébredjen ránk!

2015. 11. 11.
0.03.

homok-a.jpg

Ábrándok tánca

Gereblye ujjaim a homokba rajzokat fésülnek,
S nézem a képeket, ahogy maguktól az égre kékülnek.

Földön Égi látomás, jeleknek tánca,
Habkönnyű lányregény, tengerek románca.

Kókuszok borzas fején forgót játszik a szél,
Szélvihar bennem, s keresztbe kasul áramlik a vér...

Ereim villamos vasútján zakatol a szív,
Makacsul csengető érzelem, újra és újra tüzet szít.

Csitt hát, a pislogó homokszemekre kezemmel csendet seprek,
A szélvihar elül, hisz a látomás gereblye jelek is belőlem lettek.

Földön Égi látomás, ábrándok tánca,
Villamos sistergés, ahogy a szív ritmusra játssza.

2015. október 20.
09.48.

woman-rose-2.jpg

Napvilág

Napvilágos ablakomon rózsát hajt a reggel,
Rákacsintok tűzszememmel huncut, pajkos kedvvel.
Kedves Rózsám, Gyöngyharmatom, ezer ággal nyíljál,
Legerősebb, legszebbiken engem el is bírjál!

Azon mászok a magasba Napot megcsókolni,
Szívemmel az Élet Vizét bizony megkóstolni.
Ezer ágú Szép Virágom, Te tudod a titkom,
Minden fényes sóhajtásom új világot nyisson!

Tündökletes palotámon ragyogjon a reggel,
Ragyogjon és énekeljen el nem múló kedvvel!
Kedves Rózsám, Gyöngyharmatom, Élet Vize cseppen,
Napvilágod minden szirma én most magam lettem.

2015. október 17. 
09.30.

lany-szivekkel.jpg

Csattanó

Csattanó csókkal ölel a nyár,
Öleli szívemet, világot lát.
Sóhajtok, lélegzek, virul a kedv,
Viruló élettel belőlem lett.

Záporos telihold, sárgul a Nap,
Aranyos sugarán fénycsókot ad.
Lengeszín szoknyámon táncol a rét,
Fodrain szirmok, szálljatok szét!

Hinta a magasba, röpül a haj,
Röpül a, röpül a vidám kacaj.
Szalmákon bála, gurul a domb,
Hallgasd a hangom, meséket mond.

Szívemen csattan, forró a nyár,
Nevet és csacsog, piros a száj.
Lélegzek, sóhajtok, virul a kedv,
Örül, hogy mindig is belőlem lett.

2015. október 14.
21.58.

spiritual_warfare_2.jpg

Bakancsok

Bakancsok surrannak, izzik a Föld,
Krétaszín vonallal húzzák a kört.
Ne erre, ne arra, hová is menj,
Átcsap a fejünkön lassan a szenny.
Hamuszín lámpákon hóhér a kéz,
Nem voltunk erre sohasem kész.

Bakancsok surrannak, izzik a Föld,
Hová lett megannyi, tengerszép zöld.
Tengerszép szemünkön csillagos fény,
Ellep most mindent a fekete szén.
Sorszámok, kabátok, plexi a pajzs,
Hová tart, ki diktál, miért a harc?

Megmondod, tudod-e, ítél a sors,
Ezer év bennünk, hát erős a bors!
Bakancsos utakon izzik a föld,
Ne legyen máshogy, csak legyen új zöld!
Surranó, csattanó, krétaszín rajz,
Ezer év bennünk,